Gergő ügyeskedései

Először is a legfontosabb: Gergő ma ment az ovikezdős mizéria óta először pelus nélkül oviba, és ugyanazon nadrágban jött is haza! Már egy hete nem másik pelust adtak rá, amikor a reggeli megtelt, hanem bugyit, de általában cserenaciban jött így is haza. Mondjuk biztos zavaró volt neki, hogy hol van pelenka, hol nincs, hol szabad bepisilni, hol meg nem... Az óvónénik nagyon megdicsérték, mert teljesen önállóan intézi a wc-zést, már nem pisil mellé, és kezet is mos utána.
Hozzátartozik a történethez, hogy Julius is múlt hét óta pelenkátlan az oviban (mondjuk gondoltuk, hogy így lesz, nagyon össze vannak nőve... sajnos Juliusék áprilisban el fognak költözni, nem tudom, mi lesz Gergővel...).

Másodszor is Gergő a hazaérkezéskor teljesen önállóan vetkőzött le, pedig a télikabátot nehéz szétcipzározni a tépőzárak miatt, és a bakancsot sem egyszerű levenni.

Harmadszor is mostanában ilyen kis tortákat gyárt gyurmából:
valamint a mágneses rajzolón megjelentek a tudatosan rajzolt formák. Rajzolt egy nagy keretet, és bele kis hullámvonalakat, majd közölte, hogy ez itt az ábécé, és tilos letörölni.

Igazi nagyfiú...

Szent Márton nap

Ismét közeleg a karneváli idény. Idén már tisztában voltunk az ekörül várható szokásokkal is, nem úgy, mint tavaly, amikor az egész Márton naposdiról le sikerült maradni.

Eredetileg november 11 Márton nap, de mivel ugye ezen a napon, pontosabban november 11-én, 11:11-kor tör ki a karnevál, elég sok a nem teljesen józanul, jelmezben szaladgáló felnőtt az utcán, így a Márton napi felvonulást a gyerekek számára kicsit korábban szokták megrendezni.

Nálunk tegnap volt a nagy nap. Kb két hete Ákos, Gergő ovistársainak az apukáival együtt egy estét töltöttek egymás, valamint egy hordó sör társaságában, és libás lámpásokat gyártottak. Egy-egy intézmény általában hasonló lámpásokkal áll elő, gondolom, hogy látszódjon, hogy kik vannak együtt (de persze nem látszódott a tömegben, maximum néha megörültünk, ha megláttunk egy másik libás lámpást). Bubunak pedig spielgruppén csináltam egérkés lámpást.

A program a templomban kezdődött. Itt osztották ki a dalszövegeket (amikre rajtunk kívül persze nem sokaknak volt szüksége), itt gyűltek össze egy helyre az adott óvoda/iskola gyerekei. Gergő eleinte előrement szépen a csoportjához Juliussal, de aztán meggondolta magát és inkább hátrajött hozzánk. (Valaki nyugtasson meg, hogy nem csak nekem van ilyen mindentől félős fiam.)

Itt ült a csoportja többi része: (Julius fekete-fehér csíkosban, mellette a másik kedvencünk, Rajan.) A lámpásokat is leteszteltük indulás előtt: Gergő ovijából a vállalkozó szelleműek még egy kis műsort is előadtak: A műsor végén elindultunk ki az utcára. Ötletem sincs, mennyien voltunk, de nagyon-nagyon sokan, tele volt velünk a tér. Fáklyások kísérték a menetet, a legelején pedig Szent Mártonnak/római katonának öltözött valaki vonult lóháton. Természetesen út közben is énekeltünk. Mentünk úgy háromnegyed kilómétert, majd megérkeztünk a Rathenau Platz-ra, ahol a menetet vezető lovas fogadta a népet, körbeálltunk egy hatalmas máglyát, énekeltünk még egy sort, majd a gyerekeknek kiosztották az ilyenkor szokásos "bácsi sütit", azaz a Weckmann-t, aminek nagyon örültek, meg is ették hazáig. u.i. Ez meg ez meg ez (ebből sajnos csak ilyen feldolgozást találtam...) volt a kedvenc Martins nótánk.
u.u.i. Rájöttem, hogy bennem van a hiba, túl magasak az elvárásaim. Ha a gyerekek nem mosolyogva menetelnek végig másfél órát, akkor már úgy érzem, h csalódás ér. Márpedig ők kb semmit  nem csinálnak végig mosolyogva, minimum 1 hiszti per fő egyszerűen muszáj, szóval már igazán hozzászokhattam volna...

 

Gergő ovis kirándulása

Pont egy hete volt Gergő életének első ovis kirándulása. Egy vadasparkba mentek, sajnos ennél többet nem sikerült kihúznom a kis túramanóból. Sajnos azt sem tudom, hogy készültek-e róluk ott fényképek, ha igen, majd utólag pótlom.

Nagyon boldog volt, hogy naaaagy busszal mehettek, az állatok is nagyon tetszettek neki, valamint az is, hogy jó nagy sár volt, és a gumicsizmájával mindenbe beleléphetett (pedig reggel még meg is kérdezték, hogy minek abban vittük...). Itt a visszaérkezésük pillanata:

Gergő leszállását nem tudtam lefényképezni, mert kockásra aludta a fejét hazafelé menet, és ölben kellett lehozni :). Onnan hazafelé is bekéredzkedett a babakocsiba, így mikor Bubu megunta az egyenes vonalú, autók elé nem kirohangálós sétát, őt is beültettem mögé.Jó régen ültek utoljára így :).

Ovibuli

Amíg Apa maratont futott és Mama itthon maradt Bubuval, Gergővel elmentünk az ovis nyíltnapjukra. Misével kezdődött (ahonnan a maraton miatt sikerült elkésnünk egy kicsit) majd átvándoroltunk az oviba. Mindenki vitt salátát, volt kávé, sült kolbász és sör is :). A gyerekek nagyon élvezték, hogy a szülők is ott vannak, és az eső ellenére is felszabadultan szaladgáltak, játszottak.
Itt a lenti "tornateremben" volt a salátabár, az italpult és a benti asztalok:

Kint is voltak asztalok, meg a kolbászt is kint sütötték: Ez a rész az előudvara az ovinak. Hátul látható a kert bejárata. Gergő kedvenc kis barátja, Julius látható mögötte jobboldalt, sárga kabátban, baloldalt felül pedig a másik magyar kisgyerek, Jázmin van.

Én is nagyon élveztem, hogy dumcsizhattam kicsit a többi szülővel, mert ezeddig nem nagyon volt rá alkalmam. Főleg persze Jázmin anyukájával és Julius apukájával beszélgettem. Juliusnak amúgy épp születőben van a kistestvére, így az anyukája sajnos nem tudott eljönni.

 

Gergő és az ovis WC

Hiába, hiába tökéletesen nappali szobatiszta már itthon Gergő, az oviban egyszerűen azóta sem hajlandó használni az erre kijelölt alkalmatosságot. A múlt héten többször is bepisilt, minden egyes nap öltöztethették át, majd ezen a héten kedden már kaki is landolt a bugyiban.

Végül azt mondták az óvónők, hogy inkább adjunk rá most pár hétig bentre bugyipelust. Kicsit aggódtam, hogy mi lesz, hiszen alaposan össze lehet zavarni egy kezdő szobatiszta gyereket ilyesmivel, hogy mindig végig kell gondolnia, hogy épp van-e rajta pelenka vagy szaladnia kell a wc-re. A másik oldalról nézve viszont valószínűleg így stresszel az ovin (más tünetet nem produkál, játszik, sokat nevet, eszik szépen bent), vagy sok neki együtt az elválás és a hirtelen szobatisztaság egyszerre. 

Tegnap volt az első nap, hogy pelenka volt rajta. Az óvónénik agyba-főbe dicsérték, hogy mennyire kinyílt, hogy sokkal többet játszott már más gyerekekkel is, részt vett sokkal több mindenben. Lehet, hogy a pelenka egy bizonyos fajta biztonságot ad neki, és majd csak akkor fogja tudni levenni bent, ha más tekintetben már maradéktalanul biztonságban fogja érezni magát bent.

Tegnap is és ma is csurig megpakolta a pelust, hiába mondtam neki, hogy bugyipelus, nyugodtan tolja le és bátran látogassa a wc-t. Hazafelé viszont így is meg akarta locsolni a kedvenc fáját (amit a mai giga nagy szélben inkább nem engedtem...).

Nagyon-nagyon remélem, hogy nem marad majd rajta hetekig a pelenka... (és ugyanakkor nagggyon örülök, hogy nem otthon vagyunk, ahol elvétve találnánk (?) olyan ovit, ahol nem követelmény a szobatisztaság).

Beszoktunk az oviba!

Ahogy már írtuk, az első nap eléggé katasztrófa volt. Így utólag arra jöttem rá, hogy kár volt hagynom magam rábeszélni, hogy menjek el. Ha akkor nem hagyom ott, akkor sokkal zökkenőmentesebb lett volna a beszokásunk, valamint nem lenne most wc-mizériánk, ugyanis az első napi két bepisilés óta egyáltalán nem hajlandó az oviban pisilni (maximum velem, de néha még velem sem).

Második és harmadik napon nem tudtam otthagyni, úgyhogy ott is maradtam. Pénteken viszont Ákos vitte Gergő kérésére, és ő pár kör lefutása után (érkezés, reggeli, stb) elment dolgozni. Gergő körülbelül 3 percet sírt, majd elkezdett játszani. Mikor mentem érte délután, épp boldogan játszott főzőcskézőst, alig akart észrevenni.

Ezen a héten sem volt gond. Reggel sem tiltakozott már az indulás ellen, büszkén vette az ovis hátizsákját, a sisakot, és ült fel a biciklijére.

Nem sírt, amikor Ákos otthagyta, és jókedvűen játszva találtam minden délután, mikor mentem érte. Hétfőn még csak délig, kedden 1-ig, szerdán 2-ig, ma pedig már 3-ig maradt. A hazafelé úton mindig boldogan mesélte, hogy mi történt az oviban, miket evett, kiknek volt születésnapja.

 

Itt épp a reggeliző asztalkánál esznek (lesifotó telefonnal ablakon keresztül). Reggelit mindenki otthonról visz, a kistányért, poharat és alátétet mindenki maga után mosogatja el. (Gergő háttal, csíkos pólóban.)

Itt a termük ebédhez megterítve: Ez pedig a kis oviudvar. Levegőzni vagy ide, vagy a közeli nagy játszótérre járnak. Hazafelé menet általában már nem bírja, és muszáj megállnunk meglocsolni egy fát, általában ezen a környéken, itt: Nagyon jó volt, hogy itt volt Panka másfél hetet, mert pont ennyi idő kellett ahhoz, hogy Gergő fulltime ovissá válhasson. Már csak a wc-zési fóbiát kéne valahogy oldani... 

 

Gergő első élményei az óvodában

Reggel szépen összecsomagoltuk a cuccokat, amiket kértek, és biciklire pattantunk, hogy elkerekezzünk az oviba 8-ra. Odaérvén Gergő első körben nem akart bemenni... amikor bement, akkor én nem jöhettem ki, úgyhogy játszottunk kicsit. Eztán én fokozatosan igyekeztem kicsit eltűnni, de mindig észrevette, és hangos ANYAANYA kiáltásban tört ki. Végül mondtam neki, hogy most elmegyek és veszek neki ajándékot (ha már ajándék lett a jele), erre elengedett. (Vééégre találtam neki csuklós buszt!!!! Ezer éves álma volt! :))

Nos, arra értem vissza (fél 12 helyett háromnegyed 11-kor), hogy idegen ruhában ordít az egyik kanapén, és a két óvónőből legalább másfelet lekötött, hogy csitítgassák (totálisan sikertelenül). Történt ugyanis, hogy persze nem szólt, hogy pisi, ijedtében szerintem nem is érezte, és bepisilt. Ok, ráadták a cserecuccot. Rá kis idővel ismét... 

Ezután lementem a csoporttal kicsit az udvarra játszani. Ott kelletlenül és magányosan tologatott egy kis markolót, és 2 percenként megjegyezte, hogy menjünk már haza. :(

A holnapi haditerv:
1. Viszek neki vagy 5 váltóruhát.
2. Titokban viszek neki Elikét, hogy végszükség esetén azzal meg tudják nyugtatni.
3. Felírtam papírra a legfontosabb magyar szavakat, mert úgyis ezeket kiabálja, ha ki van akadva, hiába tudja esetleg, hogy pipi machen, nem használja még.

u.i. Délután meglátogattuk Gosiáékat. Gergő úgy ki volt akadva az ovitól, hogy másfél órán keresztül nem eresztette el a szoknyám. Eztán viszont egy nagyot játszott Rubennel, és teljesen felszabadultan és kinyílva jöttünk haza.

A krokodil

Gergő kedvenc éneke a spielgruppe-féle dalok közül:

A szövege pedig:

 

 

Magyar ovis kirándulás

A szombati magyar ovi helyett elmentünk Bonn mellé a Rheinaue-ba grillezni. Gyönyörű szép időnk volt. Volt ott nem messze egy kis játszótér, igen hamar elözönlöttük. Az egyik család hozott kicsi focikapukat is, amikbe Gergő boldogan terelgette be a labdákat. A kis grill sajnos Bubunak rettenetesen bejött, legszívesebben azon dobolt volna egész nap, csak pechére ugye befűtöttek benne, így kénytelen volt lemondani erről a szórakozásról... A husi elkészültének mindketten nagyon örültek. Ha már az evésnél tartunk, jött egy fagyiskocsi is, eléggé jól járt velünk. Gergő bodyja kevésbé járt jól, partedli ellenére... Evés után pedig rövidke kincskeresést tartottak páran a Rajna partján. Gergő egy kis zacsi gumicukrot vadászott, nagyon büszke volt magára.

Az első ovis szülői

Történt ma, hogy anya és apa, 4-es életünkben először, bébiszitterre, pontosabban a magyarovis Bogira bíztak minket, és elmentek az oviba a legelső, új szülőknek tartott szülői értekezletre.

Mivel ismét rossz az idő, jól eláztak odafelé a biciklin (és ezzel persze nem voltak egyedül), ennek ellenére nagyon tetszett nekik minden: a hangulat, az óvónénik, a többi szülő.

Kellett írni egy kis listát arról, hogy mit szeretnének számomra az ovitól. Azt írták, hogy tanuljak meg németül, szerezzek barátokat, menjünk sokat friss levegőre mozogni, és énekeljünk is sokat. Ezt sajnos pechükre elő is kellett adniuk németül, ami többé-kevésbé sikerült szerencsémre.

Az ovinak van egy vadi új játszótere hátul, amiről eddig nem is tudtunk, így azon sem parázik tovább anya, hogy nincs az ovinak kertje. 

Kaptak egy kis füzetet minden tudnivalóval, kitöltendővel (ez jó, mert nem 100%-ig biztosak abban, hogy mindent értettek) és egy listát is, hogy miket kell majd vinnem magammal.

Úgy gondoljuk, hogy jó választás volt ez az ovi.

Mindeközben mi itthon, Bogival remekül éreztük magunkat, még Bubunak sem hiányzott senki. Persze ehhez azért az is hozzátartozik, hogy a délelőttöt nálunk töltötte Bogi, hogy kicsit szokjuk. Nos, megszoktuk hamar.

Mikulás-járás, második fejezet

A Mikulás a magyar oviba is megérkezett. Amíg vártuk, először eszegettünk a hozott sütikből, aztán néhány kisgyerek a bonni óvónénivel bemutatták a Télapó-várós táncukat, és énekeltünk is egy sort. Eközben majdnem új menyasszony-jelöltre tettem szert, de sajnos az aktuális műsorszám után nyomát vesztettem, mert előre furakodtam, hogy jobban láthassak. Aztán egyszercsak megérkezett a Mikulás, teljes testi valójában, így menekülőre fogtam, és a leghátsó sorban beültem anya ölébe, biztos ami ziher. Amikor már egy csomó ideje hívogatta ki a gyerekeket, és még mindig nem én jöttem (sajna R-el kezdődik a nevünk, pechünkre), meguntam a várakozást, és kimentem a büféasztalokhoz, ott sosem nem lehet csalódni... A többi gyerek sokkal lelkesebb volt Télapó ügyben, ők így figyeltek rá: Alighogy kimentem, egyszercsak azt hallottam, hogy engem hívnak, így Mama kitámogatott, hogy átvehessem a csomagom. Nos, ennek rendkívül örültem, az édességtartalmától rövid időn belül nagyrészt meg is fosztottam. Bubu is kapott bébicsomagot, banánnal meg ilyesmikkel. A Mikulás a csomagok kiosztása után nyomban elpályázott, mert igencsak melege volt a bundájában. Ekkor kezdetét vehette végre a tényleges eszem-iszom, valamint végre játszhattam az iskolaterem-beli játékokkal, legóval, babaházzal, amiket addig nem lehetett. Bubu is talált magának érdekességet: Összegzésképp jó volt a buli, jövőre is megyünk, de nem lehet-e esetleg, hogy Mikulás bácsi oda is éjjel vigye a csomagjainkat, hogy ne kelljen rájuk várni, és már az ajtóban megkaphassuk őket?

Doktorbácsi, óvoda, miegymás

Ma 10 órára voltunk hivatalosak egy oviba. Itt ugyanis úgy szokás óvodát választani, hogy a szülők elmennek 50 helyre, mindenhova beadják a jelentkezést, oszt majdcsak felveszik valahova a gyereket. Nos, Claudia, Liam anyukája tanácsára megnéztük az egyházi intézményeket is, ugyanis ezek arról híresek, hogy nagyon komolyan veszik azt, hogy meg van-e keresztelve valaki, és a szülei ténylegesen tartoznak-e az egyházhoz, bejelentett módon (mármint fizetnek-e egyházi adót). Ezen kritérium miatt sok gyerek meg sem próbál bejutni. Plusz azt is figyelembe veszik, hogy valaki közel avagy távol lakik-e. Anya talált is egy szimpatikus katolikus óvodát, hozzánk közel, és mint a magyar oviban kiderült, jár oda egy magyar kislány, Jázmin is, úgyhogy gyorsan el is mentünk megnézni.

Maga az ovi nagyon tetszett. Megnézhettem a konyhát, a kis wc-ket, mindkét játszócsoportot is, beköszöntünk Jázminnak, és legóztam is kicsit. Itt az óvodákban nincsen csoportbontás kor szerint, ömlesztve vannak 3-6 éves korig a gyerekek. Egy csoport olyan 20-as létszám körül mozog, és jut rájuk kb 3 óvónéni. Aludni nem alszanak bent a gyerekek, sem a heti 35, sem a 45 órás elhelyezés esetén sem. Ez mondjuk jelenleg hidegen hagy, mert amúgy sem szoktam délután 3 előtt elaludni, ha egyáltalán hajlandó vagyok rá, de anya nagyon furcsállta azért.

Az óvodavezető néni egy kukkot nem beszélt, csak németül, úgyhogy az ismerkedés kicsit mekegősre sikeredett. Ettől eltekintve viszont szerintem tetszettünk neki, ugyanis én a megszeppentségtől elfelejtettem hisztizni (no meg anya hosszas hegyibeszédet tartott reggel, indulás előtt arról, hogy ma nagggyon aranyos és hisztimentes kisfiúnak kell lennem, különben nem vesznek fel az oviba, bár kétlem, hogy ennek lett volna konkrétan foganatja... persze azért okos szemeket meresztve hallgattam végig).  Miután kitöltötték a papírokat, anya és apa megkérdezték, hogy akkor most még vajon érdemes-e megnéznünk másik ovikat is, vagy mik az esélyek? Erre pedig azt a választ kaptuk, hogy ááá, nem kell másikakat nézni, mert, habár hivatalos eredmény csak januárban várható, szinte tuti, hogy megkapom a helyet. Hurrá, egy gonddal kevesebb. 

Ovinézés után elütöttünk egy órácskát az egyik játszótéren, majd felkerestük az új gyerekdokinkat, hogy megmutassuk neki Bubu hólyagos lábát. Nagyon aranyos a doktorbácsi, a váróterem is szuper, tele van játékokkal, haza sem akartam onnan menni.

Még halacskák is voltak a váróteremben!

Bubu lába amúgy megmarad, kapott rá krémet, azzal kell kenegetni, és kész. Nem is sírt amíg vizsgálták, egy igazi hősvitéz volt.

Hazafelé jövet kiszabadulhattam a babakocsiból. Mostanában nagyon szeretem tolni, főleg, ha ül is benne valaki, jelen esetben például az elefánim. Kár, hogy csak ritkán használjuk, mert csak akkor van alkalmazva, ha mind a 4-en megyünk valahova, és sietünk is.

Ezt a helyet pedig hazafelé jövet találtuk, Mogyinak ajánljuk sok szeretettel:

 

Ismét magyar ovi

Mivel anya is sikeresen meggyógyult, 4-esben mehettünk végre az oviba. 

Az oviban nagy változások vannak, ugyanis egyrészt új az óvónéni, valamint sok új, hozzám hasonló korú kisgyerek is van. Ennek olyan következményei voltak, hogy az előre eltervezett program sokunk számára magas volt, mint tehénnek a keringő, így inkább szaladgáltunk, valamint hogy ezáltal a nagyobbakat se hagytuk normálisan figyelni.

Én különösen sokat tettem a káosz érdekében, ugyanis rámjött a nemállokbe-hiszti. Ha futni kellett, leültem autózni, ha rajzolni kellett, futkostam, ha mesét kellett hallgatni, rajzoltam, egyedül az evésben voltam hajlandó normálisan résztvenni. Minden két programpont között pedig kiabáltam egy sort, csak úgy. Anya meg vissza.

Kicsit sajnáltuk is az óvónénit, lehet, h előre kellett volna szólni, hogy vigyázat, dackorszak érkezik, a kezelése magasabb decibeleket igényel, elnézést a halláskárosodásért!

Mindenesetre a gyerekek nagyon aranyosak voltak, a szüleik is szimpatikusak voltak anyának, szóval még meg fogjuk párszor próbálni a dolgot, hátha csak a kezdet nehéz. Végülis mire igazi oviba kerülök, nem ártana némileg megtanulni együttműködni másokkal...